15/Családi balhé és a tél

Kikerekedett az szemekkel nézem, ahogy Márk esetlenül ácsorog a küszöbön a bőröndjeivel az oldalán. Na, rá aztán semmiképp sem számítottam.

- Minden oké? - kérdezem, miután megunom a csendben ácsorgást. Egyébként is olyan csálé a képe, hogy nem bírom figyelmen kívül hagyni.

- Nem nagyon - fújtat mérgesen, majd arrébb tol, és besétál.

A bőröndjét az előszobában hagyja, majd besétál a nappaliba, és leül a kanapéra, én pedig követem. 

- Baj van? - érdeklődöm.

- Ja - bólogat hevesen. Mérges. Látom rajta, ilyenkor mindig ráncolja a homlokát és a szemöldökét, na meg a hangja érdekesen mélyebb lesz a szokásosnál. - Meséltem már Georgiáról? - kérdezi. Megcsóválom a fejem. - Egy ideje együtt vagyunk, és komolyan mondom, a csaj valami elképesztő, úgyhogy gondoltam egyet, és az egyik hosszú hétvégén hazautaztunk ketten Amszterdamba. Apáék valami elképesztő balhét csaptak, csak mert Georgia szülei nem nagymenő fejesek, nem végeztek fősulit és egyetemet. Az apja taxi sofőr, az anyja meg cukrász, és mikor ezt anyáék megtudták, teljesen kiakadtak. "Nem ilyen lányt szántunk neked" - utánozza a szüleink sznob hangleejtését. - Ezt mind Georgia előtt! Szegény alig bírta ki sírás nélkül, és meg is értem. Annyira kibaszottul megalázó volt!

- Jesszusom! - suttogom magam elé meredve. 

Elképedve gondolom végig az egészet. Nem hiszem el, hogy a szüleink képesek voltak erre! Azt tudtam, hogy tapintatlanok, és ami a szívükön az a szájukon, de hogy ekkora seggfejek legyenek, az már komolyan eget rengető! Csodálkozom, hogy Márk nem olvasott be nekik. Megértettem, sőt támogattam volna. 

- És az egyetem?

- Majd visszamegyek a téli szünet után. Már írtam sms-t Nórának is, ő pedig szívesen lát. Georgia pedig szilveszterkor itt lesz nálunk. Vagy én megyek hozzá, még nem tudom. Majd akkor eldöntöm - sóhajt fel fáradtan. - Alig aludtam! Komolyan 32 órája aludtam utoljára. 

- Menj, és aludj. Majd utána még beszélünk, oké? - simítok végig a karján egy megnyugtatólag szánt mosollyal.

Erőtlenül viszonozza a mosolyt, majd bólint. 

Együtt sétálunk fel az emeletre, csakhogy ő a második vendégszobába, én pedig a saját vendégszobámba megyek. 

Olyan ideges vagyok, hogy majd' felrobbanok! A bátyám végre talál egy lányt, aki érdekli, és akit kedvel, erre a szüleim porig alázzák a szüleit, a szülei munkáját, és a családját, csak azért, mert nem valami nagy sznob seggfejek, mint ők. Azt hittem mélyebbre már nem süllyedhetnek, de úgy tűnik, tévedtem.

Óriási erővel csapom be a szobám ajtaját, szerintem még a falak is beleremegnek. 

Marci és Ricsi ijedtükben felém kapják a fejüket, és felvont szemöldökkel vizslatnak.

- Veled meg mi van? - Ricsi leállítja a játékot, felkel, és hozzám sétál.

- Márk volt az - intek a fejemmel a kifelé ingerülten. - A szüleim egy seggfejek! De komolyan! Képesek voltak leszólni a bátyám egyetlen olyan barátnőjét, aki tényleg érdekli őt, csak azért, mert a szülei nem sznobok, és nem végeztek fősulit, meg egyetemet. Porig alázták a csajt, aki alig bírta ki sírás nélkül az egész találkozót. 

- A szüleid tényleg egy seggfejek - ölel magához Ricsi.

Halkan felnevetek. Örülök, hogy beismeri, és nem kezdi szépíteni azt, amit nem lehet. Marci is feltápászkodik, és odajön hozzánk. 

- Jaj, istenem, gyertek a keblemre! - kurjantja, majd átölel hátulról. Eléggé érdekesen festhetünk. Én egyik kezemmel az előttem álló Ricsit ölelem, aki a derekamat öleli, a hátsó kezemmel pedig próbálom Marci közre fogni, aki mindkettőnk vállát öleli.

Ricsi mit sem törődve Marcival, felemeli az államat, és rám mosolyog, amitől hihetetlen nagy nyugalom száll meg. Elpárolog minden dühöm, elfelejtek minden sértést, amit telepátiával a szüleim fejéhez akartam vágni. Csak rá fókuszálok. 

Megcsókol. A szája csak simítja az enyémet, a nyelve viszont végigsimít az enyémen, és azt hiszem ezt Marci is észre veszi, mivel felvisít, ez viszont nem zavar meg minket.

- Komolyan mondom, ez már kibaszottul felháborítóan nyálas! Hogy vagytok képesek úgy smárolni, hogy közben itt vagyok! Méghozzá ilyen szexuálisan! - háborog.

Elenged minket, és végre át tudom karolni Ricsi nyakát, aki a tenyerét a derekamra simítja, megmarkolja, és közelebb vont magához.

Elhúzódunk egymástól, de még mindig a másikat öleljük.

- Akkor most én jövök - tolja ki a nyelvét Marci és kezd el közeledni felém, mire egy visítva arrébb lököm.

- Fúúúúj! Tedd vissza a nyelved a helyére! - parancsolok rá hisztérikusan, mikor meglátom, hogy a nyála a szőnyegre csöppent. Undorító. De vicces.

- Bezzeg Ricsi nyelvét befogadod!

- Talán mert a barátja vagyok - veti fel a válasz lehetőséget Ricsi felvont szemöldökkel, vigyorogva.

A kép csak illusztráció!

Az egészből egy óriási (komolytalan) veszekedés alakul ki, de persze halkan, nehogy felébresszük a bátyámat, aki azt hiszem elég nehezen aludhat el a másik szobában a sok visítás miatt. A továbbiakban viszont tekintettel vagyunk rá, és csak halkan ordibálunk a másikkal. Szinte suttogunk. Végül az egész - nem is tudom, hogyan, de - az alakul ki, hogy én és Ricsi összeérintjük a kidugott nyelvünket, hogy bizonyítsunk Marcinak, mi nem undorodunk a másik nyálától, és nyelvétől. Hogy hogyan jutunk el addig, hogy undorodunk a másik szájától? Azt nem tudom, de végül is Marci csak csőbe húz minket. Lekapja a tökéletes pillanatot, majd a képet feltölti Facebook-ra, s megjelöl rajta mindkettőnket.

Estére ezt a képet baromi sokat lájkolják, és Ricsi haverjai dicsérnek minket, és csesztetik Ricsit is, miszerint ő most szerelmes, és töketlen. Én ezeket a kommenteken óriásit nevetek, és egyet is értek velük (amit a facebook-on is közlök velük), Ricsi viszont duzzog, mint egy öt éves kisfiú.

Marci negyed nyolckor hazamegy, mivel neki otthon kell lennie, mire a nővére hazamegy. A szülei oda vannak a csajért, és ha Marci egy kicsit is "tiszteletlenül" bánik vele, lecseszik miatta.

Ricsi viszont marad, Nóra hatkor hazaért már, de nem csinált vacsorát, ezért hát úgy döntünk, pizzát rendelünk. Egy nagyot, és két közepeset. Mivel Nóra már ismeri Ricsit, neki nem kell bemutatnom, az estére kialudt bátyám viszont csak egyszer találkozott vele, mikor megzavarta az első randink után majdnem-csókunkat. Szóval illedelmesen bemutatom egymásnak őket. Eléggé jól kijönnek, rögtön megtalálják a közös hangot, és Márk akármennyire is mérges most, mégis jól érzi magát a társaságában, és ennek örülök.

A pizzát gyorsan megesszük, a Nóra, Márk, Ricsi és én is nagyon szeretünk enni, szóval nem probléma a három pizza elfogyasztása.

Vacsora után még egy kicsit elfoglaljuk magunkat (khm...khm...) Ricsivel, majd kikísérem a kapuig, mikor már menni készül.

Negyed óra búcsúzkodás után (khm...khm...) már tényleg elindul hazafelé, én pedig bemegyek a második vendégszobába, Márkhoz.

Kibeszéljük az egészet, részletesen elmeséli, mi hogy történt, és mi volt Georgia és az ő reakciója az egészre. Miután veszekedtek egy sort, Márk és a barátnője úgy döntöttek, vissza mennek Londonba, nem akartak tovább maradni (amit meg is értek). Ezek után Márk úgy döntött, inkább Budapestre utazik, hogy kicsit kipihenje magát, és hogy idegesítse apáékat azzal, hogy kihagy egy kicsit az egyetemből. Georgia nem vágta be miatta a hisztit, mivel tudja, hogy Márknak ő fontos, és sze...-ti. Még Márk sem mondta ki azt a szót, hogy sze... Úgy tűnik a Zörményi család tagjai allergiásak erre a szóra.

december 06. kedd

- JÖN A MIKULÁÁÁÁS! - sikítja Hanna már reggel óra minden szünetben, megállás nélkül.

A lyukas óránkat az udvaron töltjük. A hó még nem érkezett meg Budapestre, de készülőben van (már amennyire az időjós igazat mondott tegnap). A hideg viszont beköszöntött már egy héttel ezelőtt, szóval mindenki nagykabátban, sálban, kesztyűben és sapkában szaladgál, bundás csizmában. Hogy még jobban felmelegítsük egymást, Ricsivel egymáshoz bújva álldogálunk az egyik nagy, tölgyfa alatt a többiekkel.

- A Paramore új Paramore című albuma akkor is jó! - száll be a vitába  Tóti dacosan.

- Én nem vagyok képbe - néz körül összevissza Hanna összezavarodva, majd véglegesen felém fordul segítségért.

- Tudod, azaz, amelyiken az Ain't It Fun is van - mondom.

- Amelyikre táncoltunk is? - csillan fel a szeme. Nos, igen. Vasárnap (ma csütörtök van) max hangerőre tekertük a számot, és elkezdtük őrült módon végig táncolni Hannáék házát. A szomszédok utána mérgesen be is csöngettek hozzájuk, de mi nem nyitottunk ajtót, inkább betettük a Fast In My Car-t, szintén az új albumról.

- Azt szívesen megnéztem volna - röhög Ricsi jóízűen a többiekkel együtt.

- Mert? - kérdezzük egyszerre Hannával elképedve.

- Mert mindketten iszonyú táncosok vagytok - közli velünk piszkosul őszintén.

Oké, szeretek táncolni, komolyan. Ezt a sulis bemutatkozásomnál meg is mondtam, de azt is, hogy nem megy valami jól. De!  Hogy ezt ő mondja nekem?! Az egy kicsit megalázó. Na, jó, ez annyira nem igaz, de azért ciki. Mármint a barátom szerint nem tudok táncolni. Akármennyire is igaza van, ez már felháborító! Oké, csak viccelek, de azért had higgye csak azt, hogy haragszom rá.

- Jó, akkor keress valaki olyat, aki jobban táncol nálam - vágom be a mű durcit, és kibontom magam az öleléséből, majd elindulnék befelé, csakhogy ő megfogja a csuklómat, és visszaránt magához. A többiek most már tovább vitatkoznak a Paramore albumról, mi viszont egymással vagyunk elfoglalva. - Hagyjál! - teszem a mellkasára a kezem, és próbálom eltolni magamtól, akármennyire is nehezen megy ez nekem. A közelségét baromi nehéz elutasítanom. - Végeztünk! 

- Igen? - kérdezi mosolyogva. 

Úristen, de édes a mosolya!

- Igen - bólogatok hevesen, de még hevesebben verő szívvel, mivel a kesztyű nélküli kezei az arcomra simulnak. Ricsi utálja a kesztyűket, ő inkább zseb párti, de én ennek csak örülök, mivel így még télen, a kinti fagyban is érezhetem a bőrét az enyémen. 

Elakad a lélegzetem, mikor az ajkaival végigsimít az arccsontomon. Még egyszer sem voltunk ennyire intim helyzetben a suliban, a többiek előtt, ezért ez meg lep. Nem azt mondom, hogy még sosem kerültünk kicsit közelebb egymáshoz, mint kellett volna, de nem nyilvánosan. De azért tisztázzuk, hogy addig nem jutottunk még el. Leginkább miattam nem. Nem a Tomi-s ügy miatt, amivel már megbirkóztam, bár néha felvillannak bennem a rémképek. Tomi egyébként nem jelentkezik azóta sem, és ennek örülök. Azt hiszem egy bocsánatkérés csak felzaklatnak. Addig semmi bajom, ameddig nem látom. És már nem is félelmet érzek vele kapcsolatban, hanem dühöt. Mérhetetlen dühöt, amiért megtettem velem azt, amit.

Ricsi ajkai a fülemnél állapodnak meg.

- Tudom, hogy képtelen lennél elhagyni - suttogja közvetlenül a fülembe.

Megborzongok. A forró lehelete a bőrömet érinti, amitől a térdeim elgyengülnek.

- Sosem tudhatod - rázom meg a fejem csak már azért is, hogy ne érezze magát annyira nyeregben, de azért odabújok hozzá. Átkarolja a derekamat.

- Bízom benne - puszilja meg a homlokomat.

Egymást ölelve térünk vissza a többiekhez, és kapcsolódunk be a beszélgetésbe.